Hogy állsz Te az idővel? Milyen a viszonyod vele? Van elég vagy csak vágysz rá, utálod, netalán neheztelsz az időre? Mi jut eszedbe az időről?

Három gyermekes anyukaként elég sokszor eléggé hadilábon állok, álltam az idővel: sosincs elég, mindig rohanok, mindig túl sok dolog, feladat van, nem tudom, hogyan sűrítsek bele mindent 24 órába. Az „otthoni dolgok” mellett szeretnék foglalkozni a hivatásommal is, és néha bizony nem ártana egy kis idő magamra is…

Az alapból is sokszor túlvállaltnak érzett mindennapjaimba a coach képzés során bejöttek a gyakorló konzultációk is, amelyek az amúgy is feszített tempómat még jobban megnyomták…az elején azt hiszem elég rendesen meg is ijedtem ettől, hogy hogyan is fogok mindent egy fedél alá hozni, mégis mindent megcsinálni, anélkül, hogy ebbe beleőrülnék.

Időmenedzsment

Ahogy azt már egy élő videóban is említettem a facebook oldalamon, egy coach tanuló társammal „oda-vissza” dolgozunk egymással. Azt érzem, hogy nagyon egymásra találtunk, és nagyon hatékonyan is tudunk együttműködni. Mindkettőnk témálistáján szerepel az időmenedzsment, és természetesen látjuk azt is, hogy ez a téma sok más embert is érint. Az időmenedzsmenttel foglalkozó konzultációnk alkalmával elővettük, listáztuk, hogy mi mindennel is foglalkozunk, mi mindennek is kellene beleférnie a mindennapjainkba, mik azok a feladatok, amik mindenképpen vannak, melyek azok, amelyeket lehet tervezni és melyek azok, amelyeket nem lehet előre látni.

Számomra nagyon érdekes volt felismerni azt, hogy jobban működöm attól, hogy pontosan tervezek előre. Hogy igen, valóban nagyon sok dolog van. De vajon tudom-e mindegyikről, hogy mennyi időt vesz igénybe igazán. Tényleg úgy tervezzem-e meg a napjaimat, hogy abban semmi „puffer-időt” nem hagyok, hogy percre centizek-e, vagy képes vagyok-e „bruttó-időt” számolni és ezáltal lemondani a kapkodásról? Ha hagyok időt mindenre bőven és nem „rohangálok, mint pók a falon”, akkor vajon tudok-e hatékony lenni? És akkor itt jött a felismerés (és a támogatás kívülről…): ha előre tervezek, ha fel van írva, ha nem spontán tervezek egy nap reggelén, ha látom, hogy mikor mi van, akkor sokkal – sokkal nyugodtabban, de ugyanúgy képes vagyok elvégezni a feladataimat.  És milyen érdekes: a kislányom már másodszorra dönt úgy magától, hogy ott alszik az óvodában, ami által rengeteg időt marad az olyan dolgaimra, amelyeket gyerekkel vagy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnék megcsinálni.

Pörgés vs. nyugalom vagy pörgés és nyugalom?

Szeretem a pörgést, de van annak egy szintje, ami már nem jó. Ami már nagyin kimerít, lefáraszt, folyamatos stresszben tart. Amióta tervezek, azóta is tudok pörögni, de már azon a szinten, ami jó, ami még hatékony és ami nem merít ki a végletekig.

Természetesen évek óta tudom, hogy érdemes összeírni a to-do-listákat, az idősávokat, érdemes előre tervezni. De eddig sosem tettem meg. Hogy miért? Sok oka van. Az egyik például az, hogy sosem szántam rá időt J, illetve, hogy sosem volt rá időm. Mostantól ez is be van tervezve.

Minek ide coach?

És hogy minek ehhez az egészhez egy coach? Mert lehet, hogy Te is évek óta tudod, hogy mennyire hasznos lehet az előretervezés és mégsem csinálod. A coach melletted áll abban, hogy megcsináld, hogy ne halogass, hiszen sokszor könnyebb valamit úgy megcsinálni, ha ott  egy másik ember, aki motivál és tudásával segít megvalósítani valami olyat, amit már régóta tervezel.

Ha úgy gondolod, hogy tudlak támogatni abban, hogy Te is eljuss a tudatos tervezésig és ezáltal egy nyugalmi állapotba, akkor nagy szeretettel várlak konzultációra!